Luca napján

Luca napján egykor számos szokás volt divatban. Mindenekelőtt az ún. Luca-búza keltetése. A falusi asszonyok lapos tálakban búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára kizöldültek. Ebből a jövő évi termésre következtettek, de kuruzslásra is használták, a beteg állatokkal etették fel. Később e szokás átlényegült, kapcsolódott a keresztény liturgiához: a karácsonyi oltárt díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Egyes vidékeken kék szalaggal kötötték át, sőt égő gyertyát is helyeztek közéje. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, Jézust jelképezte.

Az ősi hiedelem szerint e napon tilos volt a lányoknak, asszonyoknak dolgozniuk. Ha ezt a parancsot megszegték, súlyosan megbűnhődtek.

A lucázás a köszöntő szokások közé tartozik. Dél-Dunántúlon Luca napjának hajnalán kotyolni vagy palázolni indultak a kisfiúk, többnyire egy idősebb legény vezetésével. Lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, s arra térdepelve mondták el köszöntőjüket, bő termést, a jószág nagy szaporulatát kívánva. Dünnyögve előadott verses mondókájuk a kimondott szó erejébe vetett hitet is bizonyítja. A háziasszony vízzel fröcskölte, kukoricával öntötte le őket, s ezt utána libáival, tyúkjaival itatta, etette fel. "Kity-koty-kity-koty" volt a köszöntő kezdő sora, innen származik a kotyolás kifejezés. A jókívánságokat a gazdaasszony kaláccsal, kolbásszal, esetleg aszalt szilvával köszönte meg. Az alábbi versrészlethez hasonlított a mondókájuk, amelyben számbavették a háztartás és a gazdaság dolgait.
Luca, luca, kitykoty,
Sok csibe, lúd keljen,
Aludttejes köcsög
Száradjon a kerten,
Vetés, virág megeredjen,
Luca, luca, kitykoty.

Luca, luca, kitykoty,
Vizük borrá váljon,
Hosszú kolbász,
Hurka
Lógjon a padláson,
Házuk népe bajt ne lásson,
Luca, luca, kitykoty.
(Bárdosi Németh János: Lucázás)
Ha nagy rendetlenség, sok szemét van a szobában, azt szokták mondani: Olyan a ház, mintha lucáztak volna. A szólást magyarázza, hogy a lucázók fát vagy szalmát hoztak magukkal, amit szétterítettek és ráültek.
A fiatalok ezen az ünnepen sok helyen alakoskodni is jártak. A Luca-asszonynak öltözött maskara vezette a lucázást, amelynek során a termékenységvarázslathoz szükséges rigmusokat adtak elő. Mondóka kíséretében megpiszkálták a tyúkokat is, hogy jó sok toját tojjanak.
Szokás volt az is, hogy az emberek e naptól kezdve 12 napon át megfigyelték az időjárást. Úgy vélték ugyanis, hogy amilyen az első nap, olyan lesz az eljövendő év első hónapja, amilyen a második nap, olyan a második hónap és így tovább. Ezt nevezik Luca kalendáriumának.
A legnevezetesebb népi szokás az ún. Luca székének faragása. Ennek egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt az alakja, állítólag már a kelták varázsló papjai, a druidák is ismerték. Ezt az ötszög-alakot boszorkányszögnek hívták. Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, s csak karácsony estjére volt szabad elkészülnie vele. Ezért terjedt el a mondás: Lassan készül, mint a Luca széke. A hagyomány szerint többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenye-fenyő-, cser- és rózsafából.

Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ugyanis, ha magával vitte az éjféli misére és ott állt, nyomban meglátta, ki az, mert az illető ilyenkor szarvat hordott. A hiedelem szerint leleplezése után azonban ugyancsak jól tette, ha olyan gyorsan szaladt haza, ahogy csak bírt, különben széttépték a boszorkányok. Ez azonban csak akkor sikerülhetett neki, ha az úton hazafelé szüntelenül szórta a mákot, mert azt a boszorkányok kötelesek voltak felszedni, s így nem érhették utol. Miután hazaért, a Luca-széket el kellett égetnie. Azt tartották, aki az éjféli mise alatt ráül a Luca-székre, meglátja a boszorkányokat. Így szól erről Hárs Ernő verse:
Kilenc fából
Kilenc jámbor,
Bűvös szóból
Luca-széket
Faragok.

Rút boszorkány,
Tüzes orkán,
Kénkő-eső
Ellen legyen
Menedék.
(Luca széke)

Forrás:

Jusztinger Brigitta

A tökéletlenség illúziója.

Shaumbra ZadakulAti Szerző: "Az emberi nem kollektív tudatának egyik legmarkánsabb elefántcsont-tornya az a tévhit, hogy TÖKÉLETLEN-ek vagyunk. Ezen a tornyon azonban könnyen túllendülhetünk, ha belátjuk az állapot lehetetlenségét.

Talán kezdjük azzal, hogy körbenézünk kicsit a világban, természet anyánk ölén. Lehajolunk és megcsodálunk egy aprócska virágot. Látsz e abban bármit is, ami tökéletlen? Látsz e bármi kivetni valót, elhagyni valót abban a csodás növényben?

Majd szépen felemeljük tekintetünk és végigpásztázzuk a tájat. Hegyeket, erdőket, tavakat, réteket. Van e bármi, ami ezekben tökéletlen?

Aztán észrevesszük az állatokat, a rovarokat. Van e akármi kivetni való is ezekben a lényekben?

Majd a testünkre nézünk. Na itt azt gondolom kicsit elakadunk páran. Próbáljunk elszakadni a hurkáktól, a mérettől, a vélt hiányosságoktól. Tekintsünk bele testünkbe. Vajon nem csodálatos szervezetünk? Az a hihetetlen bonyolultság és összetettség, ami végtelen könnyedséggel párosul vajon nem csodálatra méltó? Nem tökéletes? Ez az összhang és harmónia. A szív, a tüdő, a máj, a bélrendszer. Hihetetlen zsenialitás. Testünk egy tökéletes virág. Mégis mi az, ami mindezt a tökélyt semmibe veszi? Nem más, mint a méricskélés, az összehasonlítás, a jelen pillanatból való kiszakadás. Az a pont ahol azt mondom, én csúnya vagyok, mert, és jön egy felsorolás. S mindez a csúfság érzet abból fakad, hogy kívülre nézek és látok szebbet és jobbat és magasabbat és soványabbat. S mégis mikor lettek jobbak ezek az enyémnél? Akkor, amikor kívülre néztem és magamat összekevertem azzal, amit ott találtam. Amikor azt hittem, hogy az aktuális divat az én stílusom. Amikor szemet hunytam a felett a tény felett, hogy ez az „én stílusom”, még millió másik ember stílusa is. S ma ezt sokan egyéniségnek tituláljuk. És azt gondoljuk: „Ez vagyok én”. Pedig mindez a mozi, az óriásplakát, a televízió, a reklám, s végső soron a divat. A test divatja, az öltözéké, a hajviseleté, a karcsúságé, vagy teltségé, az ezoterikáé, a tudományé. Mindez kívülről hat. S aki kint bolyong, menthetetlenül összekeveri magát. Mivel nem vagyunk önmagunk tudatában, így kívülről kapunk tudatot. Anyánk, apánk, Brad Pitt és Angelina Jolie, osztálytársak és barátok, szeretők és ellenségek, Orbán Viktorok és Gyurcsány Ferencek vagyunk. Tudattalanok vagyunk. Személyiségünk tákolmánya a külső környezetünk belső leképzése. Egy múltból álló építmény. Aztán mindezek az integrált külső erők, bennünk életre kelnek, s megkezdődik a benső monológ. „Kövér vagyok”, „Buta vagyok” stb. Megszólal benned a személyiségedbe integrált anyád és azt mondja: „Béna vagy kisfiam”, „Rongyos vagy kislányom”. Megszólal benned Jolie és azt mondja „Kövér vagy és csúnya”. Megszólal benned Feri és azt mondja: „A szavad semmit sem ér, tehetetlen vagy, a hatalom az én kezemben van”, megszólal benned Kuthumi és azt mondja „Én már megvilágosodott vagyok, és ha követsz majd egyszer a jövőben te is az lehetsz”.

A képet tovább bonyolítja, hogy ezek a külső jegyek, bennünk összeolvadnak, s létrehoznak újabbnál újabb aspektusokat, amik még újabb divat irányzatokkal integrálódnak és tovább teremtik a hamis én amúgy is számtalan, tudattalan seregét.

Ha mindezeket figyelmesen végigolvastad feltűnik valami: Te Ati, te most azt akarod mondani, hogy tökéletesek vagyunk, miközben arról beszélsz, hogy milyen tökéletlenek? Nincs ebben ellentmondás barátocskám?

És azt kell mondjam: Nincs.

Brad Pitt, Fecó és az anyád lényükben tökéletesek. Kuthumi, még mondandójában is az. Tökéletlen a szűrő, amivel rájuk tekintesz.

Hogy érted ezt?

Képpel szólva olyan ez, mintha az épp és egészséges szemed elé egy 15 dioptriás szemüveget tennél. Mintha egy ilyen külső segédeszközzel néznél körbe. S bár a látásod tökéletes, mégis ezzel a lehetetlen szemüveggel vizsgálod a világot. És csodálkozol, ha valaki azt mondja: Ez homályos. Színtelen. És a fejem is beléfájdul. Te, én inkább leveszem!

És láss csodát, hirtelen élesebben látsz. Hirtelen közelebb kerül a világ. Hirtelen színessé válik a végtelen. Még akkor is, ha kezdetben duplán látsz, s az ellustult látásod hagy némi kívánni valót maga után. Mindez a mellékhatás a szem tökéletességéből fakadóan visszahúzódik.

Ami tökéletes volt eredetileg is bennünk, az most is az. Ami tökéletlen volt az a külső eszköz, a 15 dioptriás szemüveg. Ami, ráadásul, mint eszköz, önmagában tökéletes, csak nem az épp szem elé.

És hol van itt a fejlődés? Hol van itt a cél? Mi az amire évekig kell várni?

Vedd le a szemüveget most! És rádöbbensz, ebben sem fejlődés nincsen, sem cél, és végkép nincs semmi, amire várni kell.

Tökéletes voltál, tökéletes vagy és tökéletes is leszel. Mindig, mindenhol. Kipróbáltad a 15 dioptriás szemüveget és most leveszed. Ennyi.

És ezzel megspórolsz egy rakás tanfolyamot és tréninget. Nem kell a sok avatás és szimbólum, nem kell egy guru, aki elvezet, nem kell az ima és a meditáció.

Csupán egy döntés kell: Leveszem a szemüveget: most!

Most azt mondod: Jól van Ati. De hogyan vegyem le ezt a szemüveget? Mert értem én mire akarsz kilyukadni, de a való életembe ezt nem tudom megoldani. Nekem ez túl bonyolult és elszállt.

Egyetlen utat mondok a számtalanból. (S ezek az utak olyan különbségeket takarnak, mint: jobb, vagy bal kézzel levenni a szemüveget.)

Figyeld magadat!

Na ebben aztán semmi különleges sincsen. Erről beszél minden felébredt. Buddhától Tóbiásig, Jézustól Tolléig mindenki.

Figyeld Magad! Vedd észre az állandó benső monológot! Nézd az életed a „kerítésen túlról”! Légy tudatos!

Szóval én sem találtam fel a „spanyol viaszt”. Egyszerűen csak elkezdtem figyelni önmagam. És úgy találtam: Ez tökéletes! És körbenéztem és úgy találtam minden és mindenki az!

Zadakul Ati 2008. 09. 18."

Csapat versikék! II.rész

6-os sorszámmal indult:Seprűs Boszik - Vezetőjük: Bodnár Erika
Kisújszállás lakhelyünk Magyarságunk
érdemünk!Boszorkányok ide gyertek,
Sámánokkal védekezzetek,béka mája,
borjú hája legyen a lakomája

7-es sorszámmal indult:Roxfordi Banyák - Vezetőjük: Szakács Jánosné Rózsika
A Magyar Boszorkányok
Az éj leple alatt
Kisújszállás főutcáin
vidáman, énekelve
Seprű nyelén túráznak!

8-as sorszámmal indult: Bibircsók - Vezetőjük: Klujber Katalin
Sajnos ti kihagytátok ezt a pontot,de ha van kedvetek megadom az 5 szót. Küldjétek el E-mail-ben és versenyen kívül, fel rakom .Max. 6 sor lehet a versike,a szavak amiket tartalmaznia kell : Magyar, Kisújszállás, Táltos,Sámán,Csapat .

9-es sorszámmal indult: Aranyos Boszik - Vezetőjük: Kecze Jánosné
Táltos kedvem van ma
Sámán napja van ma
Magyar Csapat hajrá,
éljen Kisújszállás!

10-es sorszámmal indult: Mágikus Boszorkák - Vezetőjük:Török Jánosné
Kisújszállás sámán csapata
Táltos paripa!
Első lett Magyar Királyságban!

Itt a vége, fuss el véle, jövőre...............................

Csapat versikék! I. rész

A versenyen megalkotott versikék(megadott 5 szóból),olyan jól sikerültek,hogy ezúton szeretnénk gratulálni minden csapatnak, és ha nem bánjátok, akkor publikálom, mert nagyon tetszett minden szervezőnek!

1-es sorszámmal indult: Vak Banyák. - Vezetőjük: Pocsainé Túri Annamária:
Elindult a Vakbanyák Csapata
Kisújszállás peremén haladtak
Velük megy két táltos ifjú
Köztük a sámán fiú
Aki szép Magyar és hiú
Hurrá Hajrá Előre!

2-es sorszámmal indult: Civilizált Boszik. - Vezetőjük: Szombatné Márkus Andi:
A kisújszállási sámán,jól végzi a dolgát
60 literes üstjébe
Beledobál kígyót, békát
Segítője a Magyar Boszorkány,
Ki a sámánnal éjszaka együtt hál!

3-as sorszámmal indult: Szeptemberi Hulló Csillagok.- Vezetőjük: Borsos Ibolya.
Magyarország …. Ne haragudjatok nem tudtuk elolvasni ,ha még tudjátok, küldjétek el E-mail-ben !

4-es sorszámmal indult: Angyali Boszorkák. - Vezetőjük: Ducza Gyuláné Éva
A táltos hátán Árpád,
Kit vezetett a sámán
Magyarok a vártán-/őrség, őrhely/
Letelepedett Kisújszállás határán
Megtalálván az
Angyali Boszorkák csapatát

5-ös sorszámmal indult: Boszi Banda - Vezetőjük: Gergely Éva
Sötét kinézet, Magyar búza
Mivel ez a Boszorkány-túra
A Boszorkány seper, kapar, ás,
A mi városunk Kisújszállás.
Szép Magyar szó az, hogy seprű
Tiszta Banyában nincsen tetű!

Mára ennyi, holnap folyt köv ……………..

Fazekas Márta néhány gondolata, a 2008-as Boszorkány-túráról.

Sokan sokféle kérdéssel bombáztak, de egyet senki nem kérdezett meg… miért csinálod?
Nyilván ezt a kérdést olvasva, azonnal meg fogalmazták néhányan máris a választ…. a pénz!
Nos nem, a válasz nem jó!
A történet a következő, és remélem a történeten keresztül a sok kételkedőnek némi magyarázattal szolgálok.

Meghívást kaptam Püspökladányba, 2005-ben megrendezett Boszitúrára.
Láttam a felnőtt embereket 7-70 évesig, akik mintha kicsit kilépvén az idő sürgetéséből önfeledten valami gyermeki játékkal vették az ”akadályokat”.
Kéz a kézben egymást segítve barátok, rokonok, ismerősök nevetgéltek már-már magukból kikelve röhögtek és láttam itt-ott mérhetetlen szeretetet is az arcokon.
Nem szólt az versenyről, sem versengésről,csak arról, hogy egymással ott, akkor, nagyon jól érezzék magukat !
Az nagyon meglepett, hogy tulajdon képen, senkit nem érdekelt, a versengés, a ki a jobb, mint én, vagy te.

Régóta foglalkozom spirituális dolgokkal, a megfoghatatlannal, azzal, amit szem nem lát, de a lélek szinte tapinthatóan érez.
Nyilván sokan ezt nem is sejtik rólam, de ez nem baj, hiszen ez nem a külvilágnak szól, hanem magamnak, a saját lelki spirituális fejlődésemnek, és tanulásomnak.
Megtanultam az alázatot,az eddigi, sokszor nem könnyű sorsomban, mint gondolom még sokan mások is.
De azt hiszem, még sokat kell tanulnom, és nagy valószínűséggel tanulatlanul fogok meghalni.

Én Kisújszálláson nőttem fel, szeretem a városom, de egyre jobban elszomorított, hogy a Globális Világ jelenség, a rohanás, minket is elért. Szinte csak köszönünk egymásnak, és már sietünk is el egymás mellett.
Ezért szerettem volna ezt a megtapasztalt, érdekes játékot itt a városomban meghonosítani, hogy a kisújszállási emberek is találjanak egy kicsit”haza”.
Nagyon sokat dolgoztam rajta 2006-ban is, tanulva az akkori dolgokból, most 2008-ban már segítséggel, a súlyemelőkkel ugyancsak nekirugaszkodtam a szervezésnek.
Rengeteg időmet, energiámat áldoztam a szervezésnek, de nem érdekelt, most sem érdekel, mert nem az anyagi dolgok hajtottak, hajtanak.

Azt hiszem ez a mostani 2008-as Boszorkány-túra meghaladta a részemről elvárt eredményt.
Hisz én is, és minden segítő, szervező önzetlen hozzáállása, sokat bizonyított.
Feláldozták az idejüket és jöttek segíteni, hogy egy kicsit „megállítsuk” az időt.
Némi pénzben támogatást is élveztünk, de ez a rendezvény színvonalát emelte (nem a zsebünket ékesítette), a hangulatát, azt ti hoztátok!

Ki milyen társasággal indult, ki milyen jót táncolt, beszélgetett, röhögött, azt ti, hoztátok!
Mi a külső körülményekkel ezt próbáltuk erősíteni.
Nyilván adódtak hibák, hisz ahol fát vágnak, ott hullik a forgács.
De összességében én egy nagyon jó estének értékelem, mert ugyan úgy, mint akkor Püspökladányban, láttam az önfeledt gyermeki mosolyokat a felnőttek arcán, itt az én kis városomban Kisújszálláson is!
Végre most nem sietett senki, meglehetett beszélni az addig talán elmulasztott beszélgetéseket, témákat, történeteket, sérelmeket és láttam azt a fajta összetartást, ami mostanság sajnos ritka madár.
Úgy gondolom, van még remény arra, hogy egymásban meglássuk az embert, és egy kicsit megálljunk és elgondolkozzunk, hogy miért is vagyunk pont itt, pont most, mert ugye véletlenek nincsenek!

Az eredmények!

A 2008 II. BOSZORKÁNY-TÚRÁ-n elindult csapatok.

1-es sorszámmal indult: Vak Banyák. - Vezetőjük: Pocsainé Túri Annamária
2-es sorszámmal indult: Civilizált Boszik. - Vezetőjük: Szombatné Márkus Andi
3-as sorszámmal indult: Szeptemberi Hulló Csillagok.- Vezetőjük: Borsos Ibolya
4-es sorszámmal indult: Angyali Boszorkák. - Vezetőjük: Ducza Gyuláné Éva
5-ös sorszámmal indult: Boszi Banda - Vezetőjük: Gergely Éva
6-os sorszámmal indult: Seprűs Boszik - Vezetőjük: Bodnár Erika
7-es sorszámmal indult: Roxfordi Banyák - Vezetőjük: Szakács Jánosné Rózsika
8-as sorszámmal indult: Bibircsók - Vezetőjük: Klujber Katalin
9-es sorszámmal indult: Aranyos Boszik - Vezetőjük: Kecze Jánosné
10-es sorszámmal indult: Mágikus Boszorkák - Vezetőjük:Török Jánosné

A 2008-as Boszorkány-túra végeredménye és különdíjazottjai.

I. Vak Banyák
II. Boszi Banda
III. Aranyos Boszi

Egyéni külön díjasok:
- Balogh Bernadett/Roxfordi B./
- Gulyás Tibor/Manitu/Roxfordi B.
- Nagy Lajos/ Aranyos B./
- Győri Edina /Boszi B./
- Soltész Erika/ Vak B./

Külön díjas csapatok :
- Civilizált Boszorkányok
- Szeptemberi Hulló Csillagok

Jövőre is elvárunk minden nevező csapatot és köszönjük a részvétet minden csapattagnak!

A szervezők, háttér munkáját és a támogatóink bizalmát pedig, ez úton is nagyon köszönjük!

Kisújszállás Boszorkány-túra

Boszorkány-túra

2008. Szeptember 27.

A Boszorkány-túra elnevezés egy kb. 5 kilométeres túrát takar, amely 5 állomáshelyen biztosít izgalmasabbnál izgalmasabb feladatokat a résztvevőknek.

Az elért pontszám és a túra teljesítési idejét figyelembe véve a legeredményesebb első három csapat díjat kap. Külön jutalmat kapnak a legjobb boszorkányjelmezben indulók. Az előre bejelentkezett hét-tizenhárom fős csapatokat 21: 30 órától folyamatosan indítják a boszorkánymesterek a volt ATI pályától(volt rutinpálya).

Tervezett befejezési idő 01:00.
- Tűzzsonglőrök-Zene- Jóssátor várja az érdeklődőket jelképes összegért.- Arcfestő- Szalma, csuhé tárgykészítő- Kézművesek- Egyéb meglepetések

Jöjjön el Ön is családjával, barátaival és vegyen részt egy izgalmas éjszakán, de nézőként is szívesen látjuk!